Szeretnék jó példát mutatni!

Szép gyerekkorom volt, nagy családdal, sok szeretettel. Mindenünk megvolt, nagy ház, nagy kert, de a legtöbbet az együtt töltött idő jelentette. Három gyerekkel nem lehetett könnyű, de ezt mi soha nem érzékeltük. Rengeteget kirándultunk, játszottunk. Igaz anyukám mindig szigorú volt és fegyelmet tartott. Kemény nevelési elvei ellenére mégis ő terelgetett a művészetek felé. Kicsi koromtól jártam művészi tornára, hegedültem, balettoztam, és ez megpecsételte a sorsomat. Pláne miután az egyik unokatestvérem színésznő lett, tudtam, hogy én is az leszek. Igyekszem úgy alakítani, hogy legalább hetente egyszer találkozhassak a családommal. Imádom a hétvégi ebédeket, apa legutóbb is isteni bográcsulyást főzött. A párom Gábor kilenc évvel idősebb nálam. Nem szakmabeli, ennek ellenére megérti és elfogadja, hogy a forgatás miatt néha felborul az életünk. Kérdezték tőlem, hogy nem féltékeny-e a tévésorozatbeli férjemre, Elődre. A szerep szerint többször kell csókolózni, összebújni. A vőlegényem soha nem mondta, hogy féltékeny, de nincs is oka rá. Ez a munkám, de elárulhatom, hogy Előd megformálója, Damu Roland nem az esetem. Ami a hűséget illeti, konzervativ vagyok. Párkapcsolatban, házasságban szerintem a hűség kötelező. A félrelépést képtelen lennék megbocsátani, az együttlétünk végét jelentené. Es sem tudok képzelni Gáborról, és persze magamról sem ekkora árulást. Egy-két év mulva szeretnék gyereket. Elhatároztam, hogy ha lányaim lesznek, a tiltás és engedékenység között a középutat választom. Semmi esetre sem láncolom őket magamhoz. Azt gondolom, ha nem lehetnek szabadok, akkor titokban követnek el butaságokat. Szeretnék nekik jó példát mutatni, mint ahogy én is láttam otthon.